Üdv újra itt! Ez inkább nekem szólt, mint nektek. Eltűntem.

A legutóbbi bejegyzésem címe az I'm back címszó alatt futott, kevesebb sikerrel, mint azt én gondoltam, hogy visszatérek. Már így vagyok ezzel az oldallal. Hol eltűnök, hol feltűnök. Nem érzem már kulcsfontosságúnak azt, hogy blogoljak. Rávisz a lélek, majd alábbhagy a lelkesedésem és ismét hónapokig eszembe sem jut a világ, amiben évek munkáját, örömét és bánatát látom. Többek között nagyban rájátszik az, hogy nem kapok visszajelzést. Pozitív, sem negatív életjelet nem kapok. Nem tudom kik olvassák az oldalamat. Lehet, hogy egy kínai cserediák kattintott teljesen véletlen az oldalra, aki éppen az USA-ban nyaral.  Neki hiába írnék, nem igaz? Nem ért belőle semmit, s teljesen mindegy neki hány karakter szerepel az oldal bemutatkozásában. Akár így van, akár nem, én teljes mértékben így érzem, amikor oldalt meglátom a kis számlálót. Napi szinten 4 emberke látogatja az oldalt jelenleg, de kitudja kik ők, értenek-e valamit abból amit írok, vagy sem, és ha feljárnak ide, miért teszik? Megannyi kérdés és választ eddig sem kaptam senkitől. Mintha magamban beszélnék, de lehet ez így is van. 

Nos, bári nézi az oldalt; nem felejtettem el semmit, megannyi ötletem van az oldalra, visszajelzés hiányában pedig újabb hónapokra fogom itthagyni az oldalt ezzel az egyetlen friss poszttal. 

Azért, hogy kultúrálódjatok, itt van egy remek cikk kultikus dalokról, amik akár ki is nyithatják a szemedet.

További szép nyarat (már ami maradt belőle)

Dalok az 1970-es évekből

Üdv minden kedves látogatónak ebben az eltorzult és beteges világban. Most pedig térjünk át a blogra (haha). 

A mai nap nem egy általam kifejtett véleményt vagy élet instrukciót olvashattok, ugyanis találtam egy cikket, ami egyezik az én vélemény körömmel, így arra jutottam, inkább belinkelem nektek, mintsem ugyan azt írjam le lényegében, csak más megfogalmazásban. A posztot facebook-on találtam. Tudjátok ti is mennyi szemét cikk szokott oda kikerülni, mennyi kamu hirdetés és figyelemfelkeltő szöveggel ellátott semmiség. A hetekben/hónapokban csak úgy, unalom űzésképpen, minden kicsit is lényegre törő információval ellátott bevezetőre rákattintottam, de mindig csalódtam. Mondjuk nem is vártam el semmit, de még azon is általában alulteljesítenek. Egy kivétel viszont akadt. Tudjátok, kivétel erősíti a szabályt. Remélem nektek is tetszeni fog, jó olvasást és kitartás a héthez!

Férfiak az erős nőkről

Sziasztok drága napsugarak!

Mikor máskor, ha nem ezen a szép napon jöttem volna fel kiönteni a lelkemet. Olyannal készültem, ami még nem volt a blogon. Nem egy téma köré épült gondolatról fogtok olvasni, hanem egy spontán benyilaló életérzésről. A kis iromány szösszenet az Arany gondolatok sorozat címet kapta, ami alatt majd hasonló mély gondolatokat osztok meg veletek. De mielőtt belevágnék, mindenkinek boldog valentinnapot kívánok! Nem csak annak akinek van párja, hanem az egyedülálló tagoknak is akikre azért nem talált még rá a szerelem, mert minden jóhoz idő kell! Rátok különösen jó vár!

Várni valakire, aki nem jön el. Egy olyan személyre, aki bearanyozza a napjaidat, sőt az egész életedet. Mert ezt várod tőle. Mosolyt csal az arcodra akkor, amikor letört vagy és még véletlenül sem okozna ő fájdalmat azzal, amit tesz. Önzetlen, szeretetteljes, mert ezt érdemled meg. A törődés nagy szó. Erre van a magányos embereknek leginkább szüksége. Törődésre. Szeretetre. Ölelésre. Mert az ölelés több a csóknál. Az ölelésnél érzed a másikat. Magadhoz húzod. A mellkasotok összeér. Érzed a szívverését. A karoddal átkarolod és ő is téged. Egymáséi lesztek. A hosszú ölelések a legjobbak. Mindent elárulnak. A pillanatnak élni az ölelésben, olyan, mint egy fagyos téli reggelen egy finom meleg pokróc. A rövid ölelésekkel megeshet, hogy sebet üthetsz a másik lelkébe. Olyan, mint egy pillanatra hozzáérni valakihez és soha többé. Az ölelés nem történik meg mindenhol, mindenkivel. A csók igen, lehetsz akár részeg is, utána nem jelent semmit. Találni egy embert, aki ugyan így gondolja. Egy ember életében nem sűrűn fordul elő, hogy rögtön az első, akivel szóba áll, beszél, tartja a szemkontaktust, majd ezt biztosítani fogja neki. Mondhatja ezt, de te legyél okos. A szavak tettek nélkül mit sem érnek. Mert az embernek van egy rossz tulajdonsága. Remél. Ha már nincs mit. Ha már nincs is miért, de megteszi. Hiszen bízik a jobban. Ha nem is a legjobban, de egy kis jóval is betudja érni. Ez a remény. Nem rögtön a legjobbat, a legnagyobbat, a legszebbet kérni, hanem a kicsivel is beérni. Mert az ajtó előtt várod. Már hónapok óta nem jött senki. A kilincs kezd porosodni, az ajtó üvegén pókhálót szőtt egy virgonc kis pók. Te az ajtónál vársz, vagy tegyük fel, a szobádban ülsz. Rezzenéstelen, érzések nélküli arccal és lélekkel. Ha a szél megfújja lágyan az ajtón lévő díszt és kis morajt kelt, te odarohansz. Kinyitod, de nem áll ott senki és semmi. Nem akar senki az életedbe lépni, még egy dolog sem. Az öröm. Majd becsukod az ajtót. Az arcodról eltűnik az előző percekben megélt izgatottság. Visszaülsz a székedbe és tovább vársz. Hátha… Ismered az érzést? Amikor nincsen ott senki? Nem történik semmi, te még is reménykedsz? Az izgatottság, boldogság, szeretet, mosoly mind a pillanat töredéke alatt tűnik el. Szeretnél olyat, aki mindezt a hiányérzetet pótolja? Én is. Nekem nem sikerült megtalálnom ezt a személyt.  Ha neked sikerült, kérlek, mondd el milyen! Milyen érzés nem csupán bízva remélni, hanem tiszta szívből hinni, mert tudod, benne nem fogsz csalódni! Ő nem bánt meg. Ő mindezt biztosítja majd és újra boldog leszel. Nem lesznek nyitott ajtó előtt ürességek, nem lesz más, csak öröm. Kérlek, mondd el milyen.. Várni valakire, aki nem jön el. Egy olyan személyre, aki bearanyozza a napjaidat, sőt az egész életedet. Mert ezt várod tőle. Mosolyt csal az arcodra akkor, amikor letört vagy és még véletlenül sem okozna ő fájdalmat azzal, amit tesz. Önzetlen, szeretetteljes, mert ezt érdemled meg. A törődés nagy szó. Erre van a magányos embereknek leginkább szüksége. Törődésre. Szeretetre. Ölelésre. Mert az ölelés több a csóknál. Az ölelésnél érzed a másikat. Magadhoz húzod. A mellkasotok összeér. Érzed a szívverését. A karoddal átkarolod és ő is téged. Egymáséi lesztek. A hosszú ölelések a legjobbak. Mindent elárulnak. A pillanatnak élni az ölelésben, olyan, mint egy fagyos téli reggelen egy finom meleg pokróc. A rövid ölelésekkel megeshet, hogy sebet üthetsz a másik lelkébe. Olyan, mint egy pillanatra hozzáérni valakihez és soha többé. Az ölelés nem történik meg mindenhol, mindenkivel. A csók igen, lehetsz akár részeg is, utána nem jelent semmit. Találni egy embert, aki ugyan így gondolja. Egy ember életében nem sűrűn fordul elő, hogy rögtön az első, akivel szóba áll, beszél, tartja a szemkontaktust, majd ezt biztosítani fogja neki. Mondhatja ezt, de te legyél okos. A szavak tettek nélkül mit sem érnek. Mert az embernek van egy rossz tulajdonsága. Remél. Ha már nincs mit. Ha már nincs is miért, de megteszi. Hiszen bízik a jobban. Ha nem is a legjobban, de egy kis jóval is betudja érni. Ez a remény. Nem rögtön a legjobbat, a legnagyobbat, a legszebbet kérni, hanem a kicsivel is beérni. Mert az ajtó előtt várod. Már hónapok óta nem jött senki. A kilincs kezd porosodni, az ajtó üvegén pókhálót szőtt egy virgonc kis pók. Te az ajtónál vársz, vagy tegyük fel, a szobádban ülsz. Rezzenéstelen, érzések nélküli arccal és lélekkel. Ha a szél megfújja lágyan az ajtón lévő díszt és kis morajt kelt, te odarohansz. Kinyitod, de nem áll ott senki és semmi. Nem akar senki az életedbe lépni, még egy dolog sem. Az öröm. Majd becsukod az ajtót. Az arcodról eltűnik az előző percekben megélt izgatottság. Visszaülsz a székedbe és tovább vársz. Hátha… Ismered az érzést? Amikor nincsen ott senki? Nem történik semmi, te még is reménykedsz? Az izgatottság, boldogság, szeretet, mosoly mind a pillanat töredéke alatt tűnik el. Szeretnél olyat, aki mindezt a hiányérzetet pótolja? Én is. Nekem nem sikerült megtalálnom ezt a személyt.  Ha neked sikerült, kérlek, mondd el milyen! Milyen érzés nem csupán bízva remélni, hanem tiszta szívből hinni, mert tudod, benne nem fogsz csalódni! Ő nem bánt meg. Ő mindezt biztosítja majd és újra boldog leszel. Nem lesznek nyitott ajtó előtt ürességek, nem lesz más, csak öröm. Kérlek, mondd el milyen.. 

Üdv mindenkinek!

A mai alkalommal nem készültem semmilyen lényegretörő irománnyal. Csak úgy mint másnak, nekem is nyakamban a tanulás és az életem egyéb időt igénylő momentumai. Ezért ma csak az instagram címem osztom meg veletek, ahol nyomon követhetitek aktivitásom ;)

instagram

xoxo, Vanessa

Üdv mindenkinek!

Ma egy verset hoztam nektek ami nagyon megragadott és az egyik kedvencemmé vált. Remélem nektek is tetszeni fog.

Radnóti Miklós

Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.

xoxo, Vanessa