Hello-Hello látogatók!

Igen, megint ebbe a borzasztó rossz hangulatba kerültem. Ezért is köttem blogolni.

"A boldogság nem motivál" - Leiner Laura, Bexi sorozat (Késtél)

So, ez a hangulat idemotivált engem a legnagyobb örömötökre. Újra lesz cikk! 

Ebben a bejegyzésben egy elég régi problémát fogok boncolni, még pedig a depressziót. Így van, ahogy msát is, engem is érdekel ez a fajta betegség. Na de ássuk is bele magunkat. Amit én látok a "depresszió" szóban: Egy lelkileg sérült ember, aki nem kapta meg a kellő tiszteletet/szeretetet (vagy mindkettőt) és emiatt feladásra kényszerül. 

Amit a nevet találtam: A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére. Így: Mint

Hogy ebből én mit látok: Egy problémát próbálnak felvázolni szakszavakkal, amiből a netezők 90%-a nem ért semmit. Nyilván aki rákeres erre a szóra, ebből nem fog megérteni semmit. Aki pedig ezt a fajta nyelvezetet érti, az nem keres rá egy ilyen dologra. Képzeljétek el, hogy egy tini, vagy egy kisgyerek hallotta ezt a szót és rákeres. Ugyan olyan tudatlan marad a témában, mint eddig volt és ekkor kezd el dobálózni ezzel a szóval. Mert általában azzal szoktunk dobálózni, amiről nem tudni micsoda, ebből következően nem gyakorol ránk hatást. Ennyit az elméleti részről. (ez a poszt kicsit eltér a többitől)

A depressziót az válthatja ki, ha valakinek nincs mibe vagy kibe kapaszkodni. Voltam már depressziós. Életem legszőrnyűbb hónapjai voltak. De le tudtam kűzdeni. Amikor az emberekbe nem tudtam reményt vagy hitet fektetni, a tárgyakba fektettem (pl. ha nálam van egy tárgy amit mástól kaptam, akkor nem lehet rossz napom és megvéd mindentől, vagy, kineveztem egy tollat és azt hittem, ha azzal írok mindent, majd érteni fogom azt a tantárgyat, ha akkor nem értettem) Kész elmebaj visszagondolva és gyerekesnek találom. Hiszen nincs értelme és gyökeres ellentéte egy felnőtt gondolkodásóú embernek,. Ebből próbáltam kiszabadulni. Kűzdöttem. Egyedül kellett megtennem. Megjárnom az utat, mert senki sem fogja megtenni helyettem. Senki sem fog sajnálni, mert csak az érthet meg aki abban a szituációban van, amiben te. De ő is magán próbál először segíeni, hogy máson is tudjon. Egyedül marad az előbb utóbb aki ebbe belekerül. Rá kell jönnie. Ha nem azonnal, később fog. De ráfog és akkor fog elindulni a fejlődés útjátn. Oda, ahova kívánkozik, amit el akar érni. Én így látom. Így kerülök ki minden mélypontomból. Minen olyan hangulatból amivel ártanék magamnak, ha hagyom. De mi értelme a fizikai fájdalomnak?

Visszatértek az emlékek. A posztot kénytelen vagyok itt abba hagyni..

Legyetek jók,

xo Vanessa