Sziasztok!

Tudom, régen volt már bejegyzés, de sajnos, hogy lassan itt a nyár vége nem volt időm, hogy leüljek és egy tisztességes posztot megírjak. Ha ide ülök, nem szeretnék sehova sietni, csak a blogra szeretnék koncentrálni és kiadni magamból mindent amit érzek. Mert én ezért tartom fenn ezt az egészet. Egy témával kapcsolatban írom le a véleményemet. Remélem le fogja kötni a figyelmeteket.

Ahogy a cím is elárulta, egy élettel kapcsolatos bölcsességet ölel körül ez a téma. Mégpedig magát az életet, az élet sílust. A címet nem kell szó szerint érteni. Nem kell szerelmesnek lenni az életünkbe, csak el kell fogadni. Az életünket úgy kell alakítani, ahogy mi szeretnénk. Úgy éljünk, ahogy az nekünk jó. Persze, mindenkinek vannak elképzelései a tökéletes életről, de nem mindenki számára tökéletes egy egyén életről kialakított képe. Hisz ahány ember van, mindenkinek más elhatározásai vannak a saját élete felé és ezzel együtt nem létezik tökéletes élet, csak az adott személynek lehet az. Mindenkinek nem és így van ez a saját életünknél is. Úgy kell alakítani, ahogy mi szeretnénk, mert mindenkinek úgy sem fog megfelelni. A saját érdekeinket kell szolgálnia. Hisz a miénk. Azért kaptuk, hogy éljünk a lehetőségekkel és tegyünk vágyaink elérése érdekében, hisz semmi nem magától történik. Nem szabad várni arra, hogy majd más megoldja a problémáinkat, majd más fogja alakítani a sorsunkat, mert lehet, hogy kényelmesebb, de sosem annyira édes a győzelem ha más végzi el a munkát helyettünk. Jó ha az embernek vannak céljai és vágyai, hisz akkor tör előre. Közben rádöbben, milyen nehéz tud lenni az élet. De nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember. Hisz a “lehetetlen” szóban is benne van, hogy “lehet”. Egész életünket végigkíséri a megfelelési vágy, ha ezt nem azonnal orvosoljuk. Minden ember egykori rögeszméje, hogy a társadalomnak meg kell felelni, de ez badarság. Hisz ha belegondolsz, a társadalomba rengeteg ember beletartozik. Egytől egyik nem fogunk megfelelni mindenkinek. Mindig lesz egy olyan személy, akinek nem tetszik majd az amit csinálunk. Kritizálhatja a munkánkat, a hozzáállásunkat, a természetünket, a ruhánkat és még sorolhatnám mi mindenbe lehetne belekötni. Ezzel párhuzammal lesznek olyanok is, akik támogatnak, segítik a munkádat és ezzel együtt az életedet is könnyebbé teszik. Melyikre éri meg koncentrálni? Jobb azokra, akik csak azt tudják hangoztatni, mi abban a rossz amit csinálunk? Lehet ez is egy felfogás, de ha arra törekszünk, hogy nekik feleljünk meg elveszítjük önmagunkat, hisz akkor már nem leszünk teljesen boldogok. Más emberek elvárásait teljesítjük. Ha ez sikerül is, akik eddig támogattak majd ők lépnek azok helyébe, akik bántanak minket a szavaikkal. Akár a családról van szó, akár egy közeli barátról. Ha azt mondja, “én elfogadlak ezzel együtt is, ha te így érzed jól magad, támogatlak”, hazudik, mert ők akkor voltak melletted, amikor olyan voltál amilyen a megváltozás előtt. Biztos vannak akik, részben komolyan gondolják, de már nem lesz minden olyan, mint azelőtt. Ezért kell önmagunkat adni és úgy alakítani az életünket, ahogy mi akarjuk. Ne érdekeljen más véleménye és az, hogy ő hogyan tenne, ha a te helyedben lenne. Túl sok a “mi lenne ha”. Nem túl sok időt pazarolni arra, hogy ezen gondolkozzuk, mert máshogy van és a “ha” csak egy lehetőség, sok esetben pedig hamis gondolatok.

Koncentrálj a saját boldogságodra! Ha majd egyszer meghalsz, már nem fog számítani ki milyen véleménnyel van az életedről. Nem fogják besorolni az életed bármilyen kategóriába is. Akkor már nem fog számítani neked. Egy életünk van és ezt úgy kell kihasználni, hogy minél többet hozunk ki belőle; hogy ha megöregszel boldogan tekints vissza, hogy “igen, megcsináltam” és nem a lehetőségek számát kell figyelembe venni, hogy mi az, amit még megtehettünk volna.

Az élet egyszeri és örök. Ez motiváljon.

xoxo,

Vanessza

Esti melankória. Ilyenkor minden ember ártatlan. Előtörnek benne az érzelmek és gondolkodóba esik. Én sem vagyok e felöl kivétel. Csupán nem ezt az érzést vártam. Össze zuhantam. Szólni sem bírok, ezért választottam a blogolást. 

Sosem értettem egyet azzal a mondással, hogy nem bízhatsz senki másban, csak magadban. Egyik oka az, hogy olyan jó emberekkel vagyok körülvéve, hogy egyikről sem tudtam elképzelni, hogy elárulna. Senki sem gondolná a másikról, akit annyira szeret. Sajnos vigyáznom kellett volna, mert nem minden ember úgy szeret, ahog én őt. Utálok csalódni, de még jobban azt, ha bennem csalódnak. Az embereknek nem szabadna ezt a szót használniuk. Olyannak kellene lennie, mint a szeretlek, csak akkor mondod, ha igazán úgy érzel és gondolod. az "csalódtam benned" vonzatós szavat sem szabad akrámikor használni. Valakinek tényleg olyannak kell lennie, amire a másik nem számít és ezzel komolyan megbántotta és kárt okozott benne. Egyfajta gombnak kellene lenni, egy riasztónak, ami egy üveges vitrin mögött van; és ha betörik, folyamatosan ezeket a szavakat kántálja, rémisztő, monoton hangon, hogy az emberek felfigyeljenek rá és komolyan vegyék amit mond. Manapság annyira elkoptatott, mint a szeretlek, csak ez annak a csodálatos érzésnek az ellenlkezője. Hányszor katptam meg.. De hányszor. Jobban beleégnek ezek a szavak a lelkembe, mint bármi más. Olyan apró hibákért kaptam meg, mint: a picit furán és zavartan való viselkedés - ami ebben a korban normális, még keressük magunkat-, vagy éppenséggel valamit elfelejtettem megcsinálni és emiatt illettek ilyen szóval. Én értem, hogy ez is egyfajta kifejező ezköz, de ilyen környezetben felesleges, sőt értelmetlen használni. Csak az olyan érzékeny embereket, mint én, sikerül megbántani vele. Mert hát ki akarna bárkinek is csalódást okozni bárivel? Főleg akit szeret. 

Vissza kanyarodva a fő témához. Rendesen kijátszottak. A bizalmamat nyújtottam, de más ezt álruha mögül fogadta el, majd olcsó módon eladta. A bizalom kijátszása megérdemel egy "csalódtam benned" kijelentést. Akit szeretek, azzal nem teszek ilyet. Nem árulnám el. Nem mondanék olyat neki, amit másnak nem. 

Igaz a mondás édeseim. Csak magadban bízhatsz. Azzal, hogy ezt kijelented, lehet megbántod azt, akinek mondod. De ne aggódj, mert idővel ő is rájön, hogy mennyi igazság van ebben. Vigyázzatok magatokra.

XO, Vanessza

LESSÉTEK MEG A MÁSIK OLDALAMAT IS:

https://gooseberrydiary.wordpress.com/

Az oldalon pár változtatás ment végbe. Úgy néz ki, az oldalt folytatni fogom és egyéb szösszenetekkel bővitem majd. Mivel az oldal a macskákkal foglalkozott és rengeteg munkám van benne, ezért nem törlöm a tartalmat ,de nem ebben a témában fogok tovább blogolni. Tartalom bővítés szempontjából; nem igen lesz extra. Rólam olvashattok majd ezen az oldalon és a világomba nyerhettek bekukkantást. Egyebeket azért nem szeretnék feltenni, mert szeptembertől ismét nem lesz időm rá és rettentően érezném magam, ha nem tudnám még csak  az alapot sem nyújtani; márpedig a kezem közül én csak a teljesíőképességemhez mérten a legjobban nyújtom. Azért, hogy érdekes is legyen az oldal a véleményeimről olvashattok, esetleg kritikákat, minden témában. Kérhettek akár ti is oldalról, könyvről, zenéről vagy bármi másról (eseményekről, kultúrákról, game play-ekről stb.) széles körű a repertoárom. 

Az Elitek-et levettem, mivel ahogy sejtettem, sokan bezártak, vagy levettek. Aki még így is szeretne kikerülni, írhat nekem csetbe, de csak blogok jelentkezését várnám.

XO, Vanessza.

Üdvözletem mindenkinek aki még látogatja az oldalt. 

Hihetetlen mennyi minden történt azóta, mióta itthagytam az oldalt. Rengeteget változtam, ahogy az oldal is. Egy kis karbantartás ráférne. A képek eltűntek és biztos állítom, hogy a "cserék" fele nem üzemel, bezárt, ergo lekerültem; de élvezettel és nosztalgiával nézem végig minden egyes zugát az oldalnak. Nagyon hiányzik. Időhiány miatt hagytam itt a kis birodalmamat, de még mindig bennem él a szellem az újra kezdéshez. Ugyan az a lendület él bennem, mint amikor megcsinottam az oldalt. Imádok blogolni, az oldalt szépítgetni, kinézetet cserélni és  a css-kódok vilgát is kiismertem az évek során. Mára nem veszett el minden információ, de bele kell rendesen rázódnom, ha szeretném újra ráncba szedni ezt itt mind. Napokon belül kiderül, mennyire állok készen minderre. Most megpróbálok kisebb alakításokat végezni az oldalon. Remélem formailag rendbe tudom szedni.

Imádlak titeket kis olvasóim.

XO, Vanessza