A macska érzelmi életét elsősorban fizikai állapota és a környezet ingerei befolyásolják. Viselkedése mindig természetes, jelleméhez soha nem lesz hűtlen: ha megfélemlítik, agresszív lesz, ha szükségleteit kielégítik, akkor elégedett, és így tovább. Mindemellett a kandúrok és a nőstények érzelmi élete jelentől eltéréseket mutat. A kandúrok hazatérő gazdájukat boldogan fogadják, hangosan dorombolnak, és önfeledten törleszkednek; szeretnek a gazdi ölében szundítani, és változatos módon mutatják ki szeretetüket. Ellenben a párzás idelyén a fajfenntartási ösztön minden mást elnyom: a kandúrok ilyenkor nem látnak és nem hallanak, csak a nőstények után futnak; rendszeresen verekednek egymással, összetűzésbe kerülnek a kutyákkal, és sokszor éri őket kisebb-nagyobb baleset. Az ivartalanítás kézenfekvő megoldást kínál erre a problémára, de tudni kell, hogy a férfiasságuktól megfosztott kandúrok érzelmi élete is megváltozik. Gyakorta eltompulnak, elvesztik érdeklődésüket a külvilág ingerei iránt, aktivitásuk csökken; ezzel együtt hajlamossá válnak az elhízásra és az ebből fakadó betegségekre. A nőstények érzelmi élete összetettebb. Esetükben a fajfenntartási ösztön csekélyebb szereppel bír, hiszen a kölykök felneveréséről is ők gondoskodnak. Elsőre visszafogottabbnak, tartózkodóbnak tűnhetnek, mint a kandúrok, de jóval érzékenyebben reagálnak az ingerekre. Gazdájuk iránt mély ragaszkodást mutatnak, ritkábban csavarognak, a jól tartott nőstények ragadozóösztöne is elcsitul idővel. A macskák érzelmi életének legfontosabb jellemzői, az adott állat domináns jellemvonásai természetesen a fajtától is függ. A külömböző fajok egyedei,  miként küllemre is külömböznek egymástól, természetük szerint is differenciáakt mutatnak: a sziámi cicák például agresszívabbak, a perzsák pedig béketűrőbbek. A hosszú ideje tenyésztett fajták egyedei érzelmi életüket tekintve is szélsőségesebbek, amíg a széles körben elterjedt házimacskák kieggyensújozottabbak, jellemük ,,középre húz". Ezeket a jellemzőket az egyes fajták leírásánál részletesebben is rákereshetsz. A macskák érzelmi életével kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy bár gyakorta bélyegzik őket maguknak való, a végletekigindividualista lényeknek, a gazdi mellett felcseperedett macska számára igenis fontos az emberi társaság. A kutyáknál és más háziállatoknál felállított aranyszabály ebben az esetben is igaz: a gazda és a kedvenc érzelmi kapcsolata annál mélyebb és árnyaltabb lesz, minél többet foglalkozik az ember a macskával. Ha az ember teljesíti az állat kívánságát, következetes nevelésben részesíti kedvencét, törődést mutat, és kielégíti igényeit, úgy a cica is hálás lesz, és a köztük lévő érzelmi kötelék megerősödik. Megfigyelhető, hogy ha egy cica elveszíti gazdáját, vagy hosszú időre elhagyják, szomorúvá válik, súlyosan kedélybeteg lesz: Ilyenkor  visszautasítja az ételt, elveszetten bolyong, kétségbeesetten nyávog, passzívan viselkedik, nem a megszokott módon reagál a külvilág ingereire-badarság volna hát úgy gondolni, hogy a cica érzelmileg nem kötődik az emberhez.