A macskák legfeljebb 15-19 évig élnek, a biológia törvényszerűségét semmilyen módon nem változtathatja meg a gazda. 

A cicák 1 hónapos korukban kezdenek el függetlenedni, 3 hónapos korukban pedig önállóvá válnak. Ha örökbe akarjuk őket adni, ez a legmegfelelőbb időpont az ajándékozásra, mert ilyenkor már nem szorulnak rá az anya istápolására, megszokták az embert, de könnyedén elfogadják az új gazdit. A féléves macskák már felnőttként viselkednek, ivaréretté pedig 7-10 hónapos korukra válnak. A jól tartott egyészséges macska öregedése nem hasonlít az ember korosodásához, az életciklus más jellemzőket mutat. Az iavrérettség elérésétől számítva 12-13 éves koráig nem sokat változik, egy 10 éves cicától első ránézésre senki sem mondaná meg, hogy immáron elérte a dédszülői kort. A macskák még 13-14 évesen is élénkek, reflexeik nem kopnak, éppúgy vadásznak és csatangolnak, mint ifjúkorukban tették - legfeljebb az alvásigényük nő meg, és az őszülő szőrszálak szaporodnak meg a bundájukban. (Érdekességképpen megemlítendő, hogy a macskák látása általában nem romlik le, és a kutyákkal szemben nem jellemzőek körükben hályogos szembetegségek.) Az öregedés törvényszerű, és előbb-utóbb szembe kell nézni az elkerülhetetlennel. A macska elvesztése felett érzett fájdalmat leggyorsabban egy új kedvenc befogadása orvosolhatja. Aki gyötrődik régi társa eltávozása miatt, fogadjon örökbe egy új cicát, és meglátja, egy-két hét után az élet ismét a jól megszokott menetrendben fog folyni - kedves és ragaszkodó barát lesz mellette, aki apró örömöket csempész a mindennapjaiba.