Hello mindenki!

A pár hetes szünet után újra bele csapok a blogolás közepébe. A ma kiválasztott témám az élet. Az előző cikkemben a depresszióról írtam, ugyanakkor ma is visszatér majd pár gondolat a témából. 

Mi is lenne az élet célja? Sokan próbálják megfejteni, egy általános szabályt, definíciót adni rá. Rá kell jönnünk, hogy mint a szépség, ez is relatív tud lenni. Valakinek az a célja, hogy híres legyen, valakinek az, hogy orvosnak tanúljon ki, gyárat üzemeltessen és még miegymás. Egy valami közös mindegyikben. Szeretnénk ha nyomot hagynánk. Lehet, hogy valaki arra vágyik, hogy egy forradalmi tettet hajtson végre. Ehhez nagy tervek kellenek amik persze körülményekhez igazodva adottak is. De egy biztos, ha ez nem sikerülne neki, az emberekben mindenképp nyomot hagy. Lehet nem abban akiben szeretne. De ezt el kell fogadni. Nem tudunk mindenkinek megfelelni és őrültség is lenne. Viszont mindig van legalább egy ember aki szerint jó az amit csinálsz. Vegyük az orvos példáját. Ha kitanul valaki annak ő büszke lesz magára, a szülők is, nagyszülők (persze csak ha jó viszonyban vannak), barátok és még olyan emberek is akik látásból ismernek. Hogy miért? Mert lehet észre sem vetted, de nyomot hagytál bennük. Megtetszett nekik a személyiséged, a mosolyod, az, ahogyan az emberekkel bánsz. Bármi és épp ezért szép az egész. Sosem tuhtatod, de mindig van legalább egy személy aki melletted áll. 

Fontos, hogy kiismerd magad és az alapján tűzz ki magad elé célokat. Reálisan kell hozzáállnod a dolgokhoz, DE ha még sem sikerülne valami, akkor meg kell győzödnöd róla, hogy tényleg mindent megtettél-e, ha erre igen a válasz, célszerű újabb célt kitűzni magad elé. Hiszen lehet csak rossz úton haladtál és az élet neked mást tartogat, mert nincs olyan, hogy valaki semmiből sem jó. 

Az élethhez pozitívan kell hozzáállni. 

Boldog mikulást drága olvasóim!

xo, Vanessa

Hello-Hello látogatók!

Igen, megint ebbe a borzasztó rossz hangulatba kerültem. Ezért is köttem blogolni.

"A boldogság nem motivál" - Leiner Laura, Bexi sorozat (Késtél)

So, ez a hangulat idemotivált engem a legnagyobb örömötökre. Újra lesz cikk! 

Ebben a bejegyzésben egy elég régi problémát fogok boncolni, még pedig a depressziót. Így van, ahogy msát is, engem is érdekel ez a fajta betegség. Na de ássuk is bele magunkat. Amit én látok a "depresszió" szóban: Egy lelkileg sérült ember, aki nem kapta meg a kellő tiszteletet/szeretetet (vagy mindkettőt) és emiatt feladásra kényszerül. 

Amit a nevet találtam: A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A klinikai pszichiátria megkülönbözteti a depresszió különböző fajtáit: a súlyos depresszív zavar (Major depressive disorder) más néven klinikai depresszió, az unipoláris depressziót valamint az unipoláris zavart is. A depresszió megnevezést a köznyelvben gyakran használják többféle (külső szemlélő számára szembetűnően lehangoltsággal járó) pszichiátriai megbetegedés megnevezésére. Így: Mint

Hogy ebből én mit látok: Egy problémát próbálnak felvázolni szakszavakkal, amiből a netezők 90%-a nem ért semmit. Nyilván aki rákeres erre a szóra, ebből nem fog megérteni semmit. Aki pedig ezt a fajta nyelvezetet érti, az nem keres rá egy ilyen dologra. Képzeljétek el, hogy egy tini, vagy egy kisgyerek hallotta ezt a szót és rákeres. Ugyan olyan tudatlan marad a témában, mint eddig volt és ekkor kezd el dobálózni ezzel a szóval. Mert általában azzal szoktunk dobálózni, amiről nem tudni micsoda, ebből következően nem gyakorol ránk hatást. Ennyit az elméleti részről. (ez a poszt kicsit eltér a többitől)

A depressziót az válthatja ki, ha valakinek nincs mibe vagy kibe kapaszkodni. Voltam már depressziós. Életem legszőrnyűbb hónapjai voltak. De le tudtam kűzdeni. Amikor az emberekbe nem tudtam reményt vagy hitet fektetni, a tárgyakba fektettem (pl. ha nálam van egy tárgy amit mástól kaptam, akkor nem lehet rossz napom és megvéd mindentől, vagy, kineveztem egy tollat és azt hittem, ha azzal írok mindent, majd érteni fogom azt a tantárgyat, ha akkor nem értettem) Kész elmebaj visszagondolva és gyerekesnek találom. Hiszen nincs értelme és gyökeres ellentéte egy felnőtt gondolkodásóú embernek,. Ebből próbáltam kiszabadulni. Kűzdöttem. Egyedül kellett megtennem. Megjárnom az utat, mert senki sem fogja megtenni helyettem. Senki sem fog sajnálni, mert csak az érthet meg aki abban a szituációban van, amiben te. De ő is magán próbál először segíeni, hogy máson is tudjon. Egyedül marad az előbb utóbb aki ebbe belekerül. Rá kell jönnie. Ha nem azonnal, később fog. De ráfog és akkor fog elindulni a fejlődés útjátn. Oda, ahova kívánkozik, amit el akar érni. Én így látom. Így kerülök ki minden mélypontomból. Minen olyan hangulatból amivel ártanék magamnak, ha hagyom. De mi értelme a fizikai fájdalomnak?

Visszatértek az emlékek. A posztot kénytelen vagyok itt abba hagyni..

Legyetek jók,

xo Vanessa

Üdv mindenkinek!

Őrületesen régen írtam már erre az oldalra. Több mint két hónapja itt hagytam, néma csendben. A látogatottság is megcsappant, de annak ellenére, hogy inaktív volt az oldal, összegyűlt a 9000. Köszönöm nektek! Még így is, nagyon sokat jelent ez nekem, mivel régebben teljesen ebben a világban éltem. Jó rég is volt.. pár éve. Azóta mondhatni "kinőttem" ebből. Az időm nagyrésze is másara fordítom. Hobbinak szép volt, rengeteget foglalkoztam vele, a cikkekkel, a kinézettel. Ez utóbbi volt a kedvenc részem. Ennek köszönhetően az informatikában is jártasabb lettem ezen a téren és büszke voltam, mert egyedül vágtam ebbe bele, szintén egyedül igazodtam el és nem kértem segíséget mástól, hiszen ahahó, ez még is csak az internet, mindent megtalálni, csak tudni kell, hol kell keresni. :) Szóval hiányzik ez az egész. A közösség, a folyamatos újítások, frissítések és óránkénti rátekintések, hogy még is azóta mennyivel gyarapodtunk. Ilyen tipus vagyok még mindig, aki szeret írni, leírni a gondolatait, véleményét. Ugyanakkor fényképezni is szeretek, a saját képeimmel szerettem volna megtölteni az oldalt és csak azokat használni, mert akkor tudhatom teljesen magaménak az egészet. De sajnos itt van az időhiány, valamint, hogy már nem jelent olyan sokat. Tisztelem és becsülöm azokat akik így szerkesztik az oldalukat. Ha már valamibe belekezdünk az legyen 100%-os. Maximalista elv. Ezért sem járok erre sűrűn. Nem tudom a maximálisat nyújtani. Az előbb leírt szempontok miatt. Kicsit a gyerekkoromra emlékeztet ez az egész. Emlékszem az itt szerzett barátokra, az első rendelt desing-re (ami még mindig megvan!), a saját készítésűekre (amiket szintén elmentettem) és jó vissza nézni őket. Miközben blogoltam, rengeteg számot meghallgattam. Amikor kijött Miley Cyrus- Wrecking ball c. száma állandóan az szólt. Amikor megszólal, mindig az jut eszembe, hogy télen, szerkesztés közben üvöltött a gépből. 

Nem távolodtam el teljesen ettől. Dalszövegeket és verseket is írok. Belekezdtem kisebb történet sorozatomba (amit nem tudom, leírtam-e már az előzőekben). Ha lesz időm külön modulba azokat is megtaláljátok majd. 

A tartalmat ugyan úgy fenthagytam, mert rengeteg munka volt vele. Konkrétan két 100-300 oldalas könyv állt a rendelkezésemre, hogy infókat töltsek fel + a jó öreg internet. 

Ez az oldal is maga megfogott. Sok gportálos oldalt hoztam létre. Eddig ez húzta a legtovább és örülök neki, hogy az üzemeltetők még mindig foglalkoznak vele és nem esett össze a rendszer. Minden működik rajta. Ezért sem akartam másik oldalt hozni létre másik készítőknél. Kipróbáltam, de még mindig ide húz a szívem. Nosztalgikus délutánt tartottam a szünetben és régi játékokat - amikkel játszottam - újra megnéztem őket és szinte mindegyik elromlott, vagy törölve lett. 

Na ennyi lett volna mára ez a kis bejelenkező videó. Élek és virulok. Vigyázzatok magatokra.

xo, Vanessa

Kellemes időtöltést mindenkinek!

Egy számomra most nagy kedvenc számommal érkeztem. Mint az előző bejegyzésemben említettem, a hangulatom elterelődött az ősz felé. Ehhez éppen illő számot találtam. A szám lassú, melankorikus érzetet kelt. A szomorúság és az elmúlás tükröződik benne, még is a dallam felemelősége az, ami reményt sugároz. Ez a dominancia ami nekem kis színt visz az estéimbe. Kiszínezi azokat. Ennyit a bevezetésről. Nekem nagyon tetszik a szám, de majd ti eldöntitek, mennyire vagytok velem egy véleményen. 

https://www.youtube.com/watch?v=vzgGat75f5I

Kellemes estét minden olvasónak!

A nyár nem húzza ki sokáig, ahogy az idő sem kímél minket. Lassan szeptember és lehűlt az idő. Az augusztus utólsó hetében már nem kapjuk meg a burjánzó kánikulát ami egyrészt jó, mivel nem sülünk meg a ventillátórtól 2cm-re sem, másod részről pedig rossz. Eszünkbe juttatja az idő rohanását és kíméletlenségét. Nem akartam leíni, de rákényszerülök. Mindjárt itt a suli. Most következik az, hogy minden olvasóm automatikusan rányomott az exitre. Aki még itt van, az tényleg szerethet. Vagy csak szimplán unatkozik. 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de egem elkapott az őszi hangulat. Két napja csak lassú, melankólikus számokat hallgatok. Teljesen a hangulat hatása alá kerültem. A nappalinkban félhomályban pislákol egy narancssárga gyertya, körülszegélyezve a ugyan ilyen színű, csak ennek  különböző árnyalataival kis illat virágok. Előkerültek az őszi viseletek. Természetesen nem viselem őket, csupán a látványuk jó érzéssel tölt el és tovább növelik bennem a hangulat szépségét. Én mindig úgy vagyok ezzel, bármilyen évszak van én másik után vágyok. Nyáron általában karácsony után sápítozok, karácsonykor pedig a nyarat várom. Logikus. De képzeletben még is szebb az évszak, ha akkor nem is az van. Mindig többet várunk el valamitől, mint az valójában tud nekünk adni. Képzeljétek el; az ablakban ülve meleg mamuszban és takaróval ülsz a meleg teával a kezedben. Látod ahogy a gőz feláramlik az arcodhoz és nyugtató, melengető érzést ad. Kint csodálatos a fehér táj, az erdő fáit szegélyezi körül, az ágakon apró jégcsapok csüngenek. Dermesztő hideg van odakint. A hó szitál. A felhők közül erőlködik a nap is. Halvány sugarai megtörnek a hó felszínén és a hópelyhek csillogva táncolnak rajta. Mennyivel jobb elképzelni, mint abban az évszakban lenni. Magyarországon természetesen karácsonykor, de még télen sem esik a hó. Mert miért is kellene? Itt minden más mint egyéb normális országokban. Máshogy működik minden. Részemről már megszokott. Szerintem ti is így vagytok ezzel. 

Goodnight and joy be with you all

xoxo

Vanessa